Diákszínház – Színdarabok diákoknak
Szerk.: Kaposi József
„Mi hoz össze egy kötetbe reformkori vígjátékot, századfordulós gyermektragédiát, XX. századi avantgárd drámát, »zenés kocsmarománc«-ként megjelenített Rejtő-művet és dramatizált Ken Kesey-regényt?
Ezeknek az egymástól igencsak eltérő műfajú alkotásoknak mindegyike egy talányos nevű diákszínjátszó társulat, a Jibraki egy-egy sikerdarabja volt az 1980–90-es években. A társulatot – amelynek neve a nyilvánosság számára fenntartott magyarázat szerint: Jeles Iskolai Barátok Részére Alakult Közösség – a kötet előszavában »megszállott tanár«-ként aposztrofált Kaposi József alapította a Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző diákjaiból. A színtársulat létrehozásának deklarált célja az alapításkor az volt, hogy az iskolában tanuló fiatalok személyiségfejlesztését, érzelmi-esztétikai nevelését és közösségépítését – a szakiskolai oktatás hagyományos kelléktárán túlmutató eszközökkel is – támogassa. Legalább ilyen fontos mozgatórugója volt azonban a társulat működésének az az alapítói-rendezői önkifejezési szándék, amely a 80–90-es évek átalakuló politikai-társadalmi viszonyaira, a társulatot körülvevő világra és a tagokat foglalkoztató problémákra kívánt reagálni. A társulatban játszók többsége számára – ha később nem is léptek színészi pályára – egész életre meghatározó élményt jelentett ez a szakmai-baráti közösség, amelyben nemcsak terepet kaptak a személyiségükkel való kísérletezéshez, hanem fogódzót is találtak útkereséseik során. A Jibraki közel húsz esztendőn át működött, a Duna TV felvételén rögzített utolsó előadása az interneten ma is látható.
A kötet tartalmazza a társulat legfontosabb darabjainak szövegkönyveit, mindegyik mű végén egy-egy rendezői ajánlással. Az utóbbiak kontextusba helyezik és értelmezik az eredeti művet az íróról, a darab keletkezésének körülményeiről, annak életműben való elhelyezéséről közölt adatokkal, illetve javaslatokat fogalmaznak meg a diákszínházi adaptációra, az egyszerűsítésekre, összevonásokra, szereposztásra, színpadképre, jelmezekre vonatkozóan, sőt nemegyszer a szövegkönyv elkészültének folyamatába is belepillantást engednek.
A kötet létrejöttének a szövegkönyvek kiadásán túl fontos motiváló ereje volt a Jibraki-történet megörökítésének szándéka is. A darabokon keresztül – az előszó és a szerkesztői-rendezői utószó kiegészítéseivel – végigkövethetjük a társulat útját az az alapítástól az amatőr színjátszói sikereken át egészen az iskolai közegből való kilépésig: a kőszínházi előadások létrehozásáig és megszervezéséig.”
Földeáki Andrea (Pesti Műsor, 2016. december 16.)
Tartalomjegyzék
| Példa és minta | 5 |
| Víg Színház – XIX. századi magyar vígjátékok | 7 |
| A fátyol titkai | 8 |
| Csalódások | 32 |
| Liliomfi | 60 |
| Ébredések – XX. századi tragédiák | 101 |
| A tavasz ébredése | 102 |
| Száll a kakukk… | 126 |
| Első kézből – Mai magyar művek | 163 |
| Válás Veronában | 164 |
| Az elveszett cirkáló | 198 |
| Utószó | 265 |
| Dokumentumok | 271 |